Mindannyian őrzünk emlékeinkben olyan ízeket, amely az otthonunkhoz, szüleinkhez, nagyszüleinkhez köthető, s amihez foghatót sehol máshol nem éreztünk, nem kóstoltunk, csakis otthon. Ehhez nem csak az ízvilág és egy sütemény illatú konyha kapcsolódik, hanem megannyi élmény és családi történet, melynek elválaszthatatlan része a gondoskodó szeretet. Talán ezért is szeretjük annyira a saját kezűleg készített házi süteményeket (nem csak enni, hanem sütni is).
A jakabszállási Szőke Béláné Jolika néni 60 éve készíti házi rétesét, és aligha akad olyan a faluban, aki még nem kóstolta, vagy nem hallott róla. Süteménye évtizedek óta ott van a családi összejöveteleken, lakodalmakon, keresztelőkön, ünnepségi asztalokon. Sokak számára az általa készített rétes AZ IGAZI RÉTES, csupa nagybetűvel, amelyet mind a mai napig nagyanyja hagyományos, négylábú sütőjében süt.
Egy jakabszállási tanyán nőtt fel és nagyon szerette nézegetni nagymamája sárga süteményeskönyvét. A rétesekről szóló oldalon a leírás mellett volt egy rajz is, amely a tészta húzását mutatta be. Ez fogta meg az akkor hetedik osztályos kislányt. Amikor a szülei elmentek otthonról, öccse segítségével készítette el első rétesét, kemencében. Ettől kezdve egyre többször szerzett vele örömöt hazaérkező szüleinek, majd szép lassan kellő gyakorlatot a készítésében.
„A titka a nagy türelem, a jó liszt és szeretni kell készíteni.”
Jolika néni 25 évig dolgozott a jakabszállási önkormányzatnál, idősgondozásban.
Ez idő alatt három kis trabantot koptatott el, miközben az idős lakosokat látogatta a tanyavilágban, akiktől elmondása szerint rengeteget tanult. Vitte nekik az ebédet, a gyógyszert, a bevásárlást és ami még ezeknél is többet jelentett: gondoskodást és figyelmet. Már családi anekdotának számít, hogy a trabant anyósülését kivették, hogy melegvizes fazékra helyezve ott kelljen meg a fánk, s mire kiért a tanyára idős gondozottjához, már csak sütni kellett.
Az időseknek és kollégának vitt rétesek híre hamar elterjedt a faluban, így vált híressé Jolika néni rétese a településen.
Íme a recept úgy, ahogy tőle hallottam:
Hozzávalók 1 adaghoz:
- 50 dkg liszt
- 1 diónyi zsír (kimondottan házi sertés zsír), amelyet el kell morzsolni a liszttel
- 1 egész tojás
- annyi langyos, sós víz, amennyit a tészta felvesz
A fentiekből puha tésztát gyúrunk, amelyet hólyagosra kell dolgozni. Ha összeállt, két gombócra szedjük. Ezeket külön – külön is jól átdolgozunk, majd olvasztott zsírral megkenjük és forró edénnyel vagy fazékkal leborítjuk. Így hagyjuk pihenni 20-30 percet.
Ezt követően egy tiszta abrosszal leborított asztalon kezdhetjük húzni a tésztát annyira, hogy egészen elvékonyodjon (az abrosz mintája átlátsszon), majd hagyjuk egy kicsit szikkadni. Ezután meglocsoljuk olvasztott zsírral, a széleket körben felhajtjuk, a tölteléket egyenletesen elosztjuk, majd jó szorosan feltekerjük.
Zsírozott tepsibe adagoljuk, és a rudakat megkenjük olvasztott zsírral.
Ha olyan tölteléket használunk, amely levet enged (meggy, szilva, túró) azonnal süssük.
Sütés után zsírpapíron pihentetjük, majd frissen szeleteljük.
Jolika néni tippje: ha nincs friss gyümölcsünk (pl. télen) használjuk befőtt gyümölcsöt. Lehetőleg kerüljük a fagyasztott terméket, ugyanis felengedés után összeesik és nagyon sok levet ereszt.
Jolika néni szívesen tanít bárkit a mesterségére, aki érez magában elég türelmet, kitartást és tovább örökítené a jakabszállási rétes titkát.
Szöveg: Sárközi Szabina írása
Fotó: LantosIstvan.com