Mária életében a hitoktatás valódi hivatás, a szó valódi értelmében vett elhívás. Nem csak tudást ad át tanítványainak, hanem a legfontosabbat: hitet és szeretetet. P. Szabó Istvánné Máriával beszélgettünk hitről, imáról és a rózsafüzér csodáiról.
Hogyan lett Önből hitoktató?
Itthon voltam GYES-en a harmadik gyermekemmel és megláttam az újságban, hogy hitoktató képzés indul Kecskeméten. Úgy gondoltam, megpróbálom, elvégzem az iskolát, és besegítek az akkori plébános atyának. Mindez már húsz éve történt.
Mi változott az életében az által, hogy közelebb került a hithez, a valláshoz?
Sok örömet hozott. Nagyon jó átadni, továbbadni azt, amit az ember átél, azaz a hitet és a szeretetet. Nagy öröm számomra, amikor látom az elsőáldozókat, bérmálkozókat, és nagy öröm az is, ha látom, hogy valaki később is megtartja a hitét.
Hogyan lehet a gyermekekben elvetni a hit magját úgy, hogy aztán szárba is szökjön?
Nagyon változó, és rendkívül sokban függ a családtól is. Mondok egy érdekes, számomra szívet melengető példát. Sok fiatal elmarad a templomból a bérmálkozás után. Egyszer találkoztam egy kedves fiatal volt tanítványommal. Említettem neki, hogy nagyon kedves és lelkes atyánk van, szereti a gyerekeket, a fiatalokat, olyan jó volna gyakrabban látni őt a családjával együtt a templomunkban. Majd megyek! – válaszolta, viszont az esti imádságot, amit tanultunk, minden este elmondom. – tette hozzá. Nagyon jó érzés volt, hogy megmaradt egy általam elvetett mag.
Mindenképp szükséges a keresztény vallás gyakorlásához a templom?
Sokan úgy vannak vele, hogy templom nélkül is lehet a hitet gyakorolni, de én úgy gondolom, hogy az élő hitet nem lehet. Aki valójában hisz Jézusban és a szentáldozásban tudja, csak a templomban találja meg. A papok vannak felhatalmazva arra, hogy Jézus szavával jelenvalóvá tegyék őt a liturgikus cselekedetekben.
A gyerekek mennyire nyitottak ma a hittanra, a hitre?
Ez is nagyon család függő. A kicsikkel nagyon sokat rajzolunk és énekelünk, ami szépen össszekovácsolja őket. Lerajzoljuk, bemutatjuk a teremtést, történet meséléssel, vetítéssel egybekötve. Az esti imádságot is rajzolás után szoktam megtanítani, amelyet ha kitesz az ágya mellé eszébe juttatja, hogy este, elalvás előtt köszönje meg a napját. A legszebb rajzokat a tanév végén a templomban is kiállítjuk. Van aki már úgy érkezik, hogy a szülei, nagyszülei megtanították imádkozni. Van egy édes kicsi második osztályos kislányka. Anyukája azt mesélte, hogy otthon minden este térdelve imádkozik.
Ön szerint miért érdemes a gyerekeket megtanítani imádkozni? Mit ad a gyermekeknek? Mi a jelentősége az életünkben?
Az imádságon keresztül tanuljuk meg, hogy beszélgethetünk Istennel. Nem csak az ismert imák segítségével, hanem saját szavainkkal is. Egyszer megkérdeztem a gyerekeket hittanórán, hogy ők hogyan szoktak beszélgetni Istennel. Behunyták a szemüket, és egyesével mondták, ami épp eszükbe jutott: Köszönöm az anyukámat! Köszönöm a szüleimet! Köszönöm az egész világot! Olyan okos, fontos és édes dolgokat mondtak, hogy egészen meghatódtam. Az imádság megnyugtat minket és reményt ad.
Miért fontos a rózsafüzér? Mi a jelentősége, hogyan kell használni?
Mindig el szoktam mesélni a gyerekeknek, hogy amikor a három kicsi pásztorgyereknek megjelent a Szűzanya, megtanította őket a rózsafüzér imádságára. Ez egy imafüzér, amelynek segítségével az imádságokat meghatározott számban és sorrendben mondjuk és a segítségével számoljuk is közben. A keresztre „Hiszekegy”-et imádkozunk a különálló szemekre „Miatyánk”-ot az összefüggő szemekre pedig „Üdvözlégy”-et. Tulajdonképpen Jézus életének történtét imádkozzuk és elmélkedjük el.
Sok csodálatos történet kapcsolódik a rózsafüzérhez, amelyeket a gyerekeknek is mindig elmesélek. Sosem felejtem el azt a piarista atyát, aki a lelki gyakorlatot tartotta nekünk. Elmesélte, hogy egyszer véletlenül rázártak egy épületet, mert nem vették észre, hogy ő még bent tartózkodik. Hát, mit tud ilyenkor csinálni? Imádkozik. Mivel nem volt nála a rózsafüzér, az ujjaival számolta az „üdvözlégyeket”. Ahogy elkezdte, hallja ám, hogy nyílik zár, nyílik az ajtó, valaki visszajött, hgy kiengedje őt. Olvastam egy történetet egy katonáról, aki a lövészárokban nem találta a rózsafüzérjét, valahol kieshetett a zsebéből. Elkezdte hát keresni és egy közeli bunkerhoz kúszott. Abban a pillanatban egy találat érte az otthagyott lövészárkot, azonban ő, miközben kereste a rózsafüzért túlélte a támadást. A saját életemből is tudok egy példát idézni: amikor a kisebbik lányom született, a második nap beteg lett. Elvitték a koraszülött osztályra, ahol nem lehettem vele. Nagyon aggódtam és akkor eszembe jutott, hogy imádkozok érte. Kértem a családomat, hogy hozzák be a kórházba a rózsafüzéremet. Elkezdtem érte imádkozni majd nemsokára szóltak is, hogy mehetek hozzá.
Hiszek Isten csodáiban, segítségében és a Szűzanya közbenjárásában.
Hiszem és megélem, ezért is vállaltam ezt a feladatot. Amikor a hitoktatók megkapják az engedélyüket vállalják, hogy élik is a hitet, tehát mindig illik ott lenni a templomban. Én mindig ott vagyok és szeretettel várom a gyerekeket.
Szöveg: ANASH.hu (Sárközi Szabina írása)
Fotó: LantosIstvan.com